Monic Wilder: Advent
Karácsony előtt négy héttel egy angyal érkezik a Földre. Égkék ruhában jár-kel
az emberek között, de azok annyira el vannak foglalva az ünnepek előtti
készülődéssel, hogy észre sem veszik. A vásárlási láz – szebbet, nagyobbat,
drágábbat, a pénztárgépek kattogása, a reklámok harsogó zaja elnyomja az angyal
szavait, a szupermarketek tarka tömege elrejti törékeny alakját. Minden
csillog-villog, zenél, követel: vegyél még, még, még... Színes-fényes papírba
rejtik az ajándékaikat, lelkük sivárságát. Pedig csupán egy gyertya fénye s egy
kis csend elég lenne ahhoz, hogy az angyal a vendégük lehessen.
Karácsony előtt három héttel egy másik angyal érkezik. Feladata, hogy aranyszálból szőtt kosarát telepakolja ajándékokkal, s felvigye a mennybe. A kosár azonban nagyon törékeny; a rengeteg összevásárolt játék, ékszer, parfüm, plazma-tv súlya összeroppantaná. Az angyal nem is ilyen ajándék után kutat. Türelmesen, embertől emberig haladva keresi azt, ami súlytalan, végtelen, nem kerül semmibe, mégis mindennél többet ér. Az angyal a szeretet apró morzsáival tölti meg a kosarat.
Karácsony előtt két héttel újabb angyal látogat a Földre. Végigjár minden
házat, minden otthont, néhol elidőzik néhány percre, máshonnan szinte menekül.
Tágas tereken sétál, kivilágított parkokban üldögél, figyeli a beszélgető,
egymásra mosolygó embereket. A hidegtől kipirosodott ujjak kulcsolódnak a
forralt boros poharakra, gyerekek hancúroznak a frissen esett hóban,
félrebillent fejű hóember álldogál egy terebélyes fenyőfa oltalmában.
Az angyal örömét leli a látottakban, meg-megérinti az embereket, s azok szívébe
békesség, szemükbe ragyogás költözik. A várakozás ünneppé varázsolja a
hétköznapjaikat.
Egy héttel karácsony előtt angyalok serege érkezik, elhozzák a dalt, a zenét, a
táncot. A várakozás lassan véget ér, a megbocsátás egymásba kulcsolja az
emberek kezét. Emberekét, akik nem felejtették el várni az angyalokat, akik nem
felejtettek el hinni a csodában, akiknek a karácsony nemcsak a díszes fenyőfát,
a finom ételeket, az ajándékokat jelenti, hanem a több mint két évezredes
titkot is.
Ők azok, akik a szent éjjelen fürkészve figyelik az eget, s a csillagok fénye a
mennybe vitt szeretetet sziporkázza vissza rájuk.