Bármit cselekszünk, hasztalan, - Csak múló percnek épül; És eltűnik majd nyomtalan Isten áldása nélkül!
Ki jóra ösztönöz, segít, Ki mindnyájunknak atyja, Munkáink apró köveit Szilárdan összetartja.
A jó Isten megszenteli A kezdetet s a véget Szívünk virággal lesz teli, Ha az ő napja éltet.
De bármi épül, hasztalan, Csak múló percnek épül; És el fog tűnni nyomtalan Isten áldása nélkül.
Vannak percek, amikor nincs bennünk Isten nyugalma Testünk elcsábul minden kihívásra Úgy érezzük szorít, s karmol a harag S visszavágni késztet minden pillanat
A düh sodrásának nem szabad engedned Lajhár módjára kell ebben lépkedned S ha a lépés közben csendben elgondolkodsz Lépted befejezni már nem is akarod
Gondolj Jézusra, útján volt kísértés De mindig simogató maradt az áldott kéz Harag nem éledt soha a lelkében A megbocsátás volt kard a kezében
Érzed majd, ahogy megnyugszik a szíved Gondolatodban a harag nem épít fészket Hited legyen erősebb minden bántó szónál S szárnyalni fogsz a szabadság szárnyán
Talán soha nem tudsz elszámolni tízig De ha bízol, Isten már egynél megállít Kezed emeld fel, emeld fel magasra Tartsd vissza mielőtt az asztalra csapna
Ökölbe szoruló kezedet bízd új feladatra Kulcsolódjon össze imádkozásra Az Úr ad neked mindenhez szolid csendességet Békével tölti el háborgó szívedet
S amikor elárad majd benned Isten nyugalma Hiába próbálkozik a méregnek lángja Nem lesz abból tűz, már szikraként elhal S nyugalmad oly kincs lesz, mint a fénynek a nappal.